Kultúrák találkozása – Nemzetközi Építészkongresszus 2016

2016. március 22.

Hihetetlen nagy az építészet társadalomra és kultúrára gyakorolt hatása, és ennek megfelelően a felelőssége is

Hihetetlen nagy az építészet társadalomra és kultúrára gyakorolt hatása, és ennek megfelelően a felelőssége is – jelentette ki Sáros László, a MÉSZ elnöke a Nemzetközi Építészkongresszust megnyitó beszédében.

Albert Dubler, az UIA emeritus elnöke szerint – amint azt köszöntőjében kifejtette – az építészet napjainkban nagy nyomás alatt van, ugyanakkor sosem volt ilyen óriási igény rá, mivel a térrel, a környezettel gazdálkodva ez a szakma adja a legtöbb eszközt a fenntartható megoldásokhoz és így az emberiség fennmaradásához.

Az idei, szokás szerint március első felében megrendezett építészkongresszus témája a kultúrák találkozása volt. A nyitó előadásban Branczik Márta művészettörténész a 60-70-es évek magyar tervezési exportjáról beszélt. Ahogy az a két éves kutatómunkát összegző előadásból kiderült, ezekben az évtizedekben állami és vállalati keretek között az Iparterv, a Közti, az Uvaterv és az ÁÉTV tervezői a világ sok pontján tevékenykedtek, így a terveik alapján több épület készült Algéria mellett Észak-Koreában, Szíriában, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Nigériában és az Egyesült Arab Emirátusokban is.

Emre Arolat török építész, a ma már londoni irodával is rendelkező hasonló nevű isztambuli építészstúdió vezetője nagyon érzékenyen megoldott, a meglévő épületeket és környezetet, valamint a fenntarthatósági szempontokat maximálisan tiszteletben tartó projekteket mutatott be. Tervezői habitusát jól jellemzik a Kayseri Egyetem campusával kapcsolatban elmondott szavai: „beleolvadni szerényen a régibe”.

A kultúrák találkozása mottónak egy másik vetületére világított rá az a kerekasztal beszélgetés, amelynek résztvevői nálunk élő, illetve dolgozó külföldi építészek, Anthony Gall, Oliver Sales és Dick Sikkes voltak. Rövid bemutatkozó előadásaikból, majd Wesselényi-Garay Andor kérdéseire adott válaszaikból sok érdekesség mellett például az is kiderült, hogy angol szemmel nézve a hazai kivitelezési színvonal egyáltalán nem is olyan rossz.

A berlini Sauerbruch Hutton építészirodának a színek finom játékával készült munkáit az angol származású Louisa Hutton mutatta be. A nemzetközi építészeti szcéna egy másik igen jelentős szereplője, a madridi Nieto Sobejano Arquitectos képviseletében Fuensanta Nieto tartott előadást Arvo Pärt műveiből készült zenei aláfestéssel, ezzel már előrevetítve az előadás végén bemutatott, Észtországba tervezett Arvo Pärt Centre hangulatát.

A Rem Koolhaas nevével fémjelzett OMA átlépett az építészet határain és AMO néven egy kutató és design stúdiót is létrehozott, egy think-tanket, amely a média, a politika, a megújuló energiák, a technológia és a divat területén tevékenykedik – mondta el előadásában Stefano Baroffio, a Rotterdamtól Hong Kongig hat irodával rendelkező nemzetközi cég olasz származású munkatársa.

A Liget Budapest projekt keretében létrejövő új Nemzeti Galéria tervezői, Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa is a kongresszus vendégei voltak. Jó volt látni, hogy a teljesen egyéni, innovatív formavilágáról ismert és igen komoly megbízásokkal rendelkező építésziroda a kisebb léptékű munkáinál is (például egy elnéptelenedő kis japán sziget falusi lakóházainak megmentésénél) ugyanolyan nagy igényességgel jár el.

A záró előadásban, amelyet Fehérváry Rudolf, a felújítás egyik tervezője tartott, a résztvevők a helyszínnel, a Pesti Vigadóval ismerkedhettek meg részletesebben. Az épület helyén 1832-ben készült el Pollack Mihály tervei alapján a Redout klasszicista épülete, amely báloknak, koncerteknek adott helyet. Fellépett itt többek között ifj. Johann Strauss, Erkel Ferenc és Liszt Ferenc is. Mivel az 1848-49-es szabadságharc idején itt ülésezett az országgyűlés, 1849-ben az osztrákok ágyútűzzel lerombolták. Az újjáépítésre először Hild József, majd Feszl Frigyes kapott megbízást. Az épület, amely azóta a hazai romantikus építészetünk jelképévé vált, elkészültekor annyi negatív kritikát kapott, hogy Feszl utána évekig nem vállalt tervezői megbízást.

A kezdetben „Vigarda” néven működő épület a II. világháborúban kiégett, majd 1945 után hosszas vita folyt a helyreállításáról, amelyre végül a KÖZTI kapott megbízást 1964-ben. A Vigadó 1980-ban nyílt meg újra és 2004-ig üzemelt, amikor is újabb rekonstrukció vált szükségessé. Az ekkor helyreállított belsőépítészetet Gothárd Erzsébet ismertette, aki ezzel a munkájával nyerte el az Év Belsőépítésze 2013 díjat.